17 napja jöttem haza, most azt gondolom hibás döntés volt, gyferi szavaival élve: Elkúrtuk!
Ez is jellemző rám, 10-ből 11-szer vagyok képes rossz döntést hozni. Bár ki tudja mi a rossz döntés, hiszen amikor valamiben döntést hozunk és elindulunk egy adott úton, akkor már nem lesz soha többet lehetőségünk visszamenni a döntési elágazáshoz és bejárni a másik utat. Szóval csak gondolhatjuk, hogy az jobb, de nem tudhatjuk. Ez szokott segíteni! :) önszuggesztió
Egy hónap persze kevés, de mint írtam, nagyon rosszul éreztem magam és naivan arra gondoltam, majd itthon jobb lesz, hisz amikor Amerikából hazajöttem, akkor is jobb volt itthon lenni.
Az viszont akkor volt.
Júli 4-én 11 körül érkeztem, és DU 4 körül már a pofámba is kaptam az első csapást. Na, ezt a pillanatot kellett volna pár nappal indulás előtt tudnom-látnom, akkor tuti maradok...
31 évesen, tízen pár év önálló élet után visszaköltözni a nagyszülőkhöz, több, mint sok. Se meló, se pénz, viszont van egy 2,5m x 1,8m területű NEM magánszférám. Mintha 10 éves kisgyerek lennék, semmit nem csinálhatok úgy, ahogy én szeretnék. Van kád-perem rendezési térkép, mosási time-table, teregetési plan, sőt, éjszaka a zárt ajtóm mögött se kezelhetem én az ablakomat.
Mit tudok tenni? Semmit. Illetve de: végül is megköszönhetem, hogy van hol aludnom, fürdenem, élnem.
Rápróbáltam SG egyik ismerősénél az alpin melóra. Illetve ez így túlzás, felvettem SG ismerősével a kapcsolatot, aki London közelében alpin melókat csinált. Az volt a terv, ha lehet ilyesmit dolgozni, akkor visszamegyek. Sajnos azt mondta, hogy már nem fizetik jól, sőt! Viszont 3 vizsga kell, kb, 1800 font, úgyhogy ez kiesett...
Azt gondolom hülye voltam, hogy nem kaptam össze magam amíg kint voltam. Bár utólag könnyű okosnak lenni, de akkor úgy éreztem nincs semmi motivációm, anélkül meg ugye nem mennek a dolgok.
Most hogyan tovább?
Amikor valakinek elmondom mit tervezek, egyöntetűen hasonló a reakció. Néznek rám furán és közlik, hogy nem vagyok normális. Ja, ezt tudom, halmazon kívüli vagyok minden téren.
Azt tervezem, elmegyek a Francia idegenlégióba.
Addig is itt olvashatsz még rólam
Ez is jellemző rám, 10-ből 11-szer vagyok képes rossz döntést hozni. Bár ki tudja mi a rossz döntés, hiszen amikor valamiben döntést hozunk és elindulunk egy adott úton, akkor már nem lesz soha többet lehetőségünk visszamenni a döntési elágazáshoz és bejárni a másik utat. Szóval csak gondolhatjuk, hogy az jobb, de nem tudhatjuk. Ez szokott segíteni! :) önszuggesztió
Egy hónap persze kevés, de mint írtam, nagyon rosszul éreztem magam és naivan arra gondoltam, majd itthon jobb lesz, hisz amikor Amerikából hazajöttem, akkor is jobb volt itthon lenni.
Az viszont akkor volt.
Júli 4-én 11 körül érkeztem, és DU 4 körül már a pofámba is kaptam az első csapást. Na, ezt a pillanatot kellett volna pár nappal indulás előtt tudnom-látnom, akkor tuti maradok...
31 évesen, tízen pár év önálló élet után visszaköltözni a nagyszülőkhöz, több, mint sok. Se meló, se pénz, viszont van egy 2,5m x 1,8m területű NEM magánszférám. Mintha 10 éves kisgyerek lennék, semmit nem csinálhatok úgy, ahogy én szeretnék. Van kád-perem rendezési térkép, mosási time-table, teregetési plan, sőt, éjszaka a zárt ajtóm mögött se kezelhetem én az ablakomat.
Mit tudok tenni? Semmit. Illetve de: végül is megköszönhetem, hogy van hol aludnom, fürdenem, élnem.
Rápróbáltam SG egyik ismerősénél az alpin melóra. Illetve ez így túlzás, felvettem SG ismerősével a kapcsolatot, aki London közelében alpin melókat csinált. Az volt a terv, ha lehet ilyesmit dolgozni, akkor visszamegyek. Sajnos azt mondta, hogy már nem fizetik jól, sőt! Viszont 3 vizsga kell, kb, 1800 font, úgyhogy ez kiesett...
Azt gondolom hülye voltam, hogy nem kaptam össze magam amíg kint voltam. Bár utólag könnyű okosnak lenni, de akkor úgy éreztem nincs semmi motivációm, anélkül meg ugye nem mennek a dolgok.
Most hogyan tovább?
Amikor valakinek elmondom mit tervezek, egyöntetűen hasonló a reakció. Néznek rám furán és közlik, hogy nem vagyok normális. Ja, ezt tudom, halmazon kívüli vagyok minden téren.
Azt tervezem, elmegyek a Francia idegenlégióba.
Addig is itt olvashatsz még rólam
